Beregszász, római katolikus templom

Kárpátalja kiemelkedő egyházi épülete tükrözi a város jelentőségét. A települést 1100 előtt alapították, 1247-ben jelentős uralkodói kiváltságokat kapott. Mindenszenteknek szentelt templomáról az első adat IV. Béla király 1247-es kiváltságlevelében található. Középkori plébánosai többször főpapi státuszba jutottak. A reformációig a templomban huszonnégyre emelkedett az oltárok száma.

A templom mellett állt a Szent Mihály-kápolna, melyet 1846-ban bontottak el. A plébániatemplomot 1565-ben vették el a reformátusok. Az épület ezután többször is leégett, az 1686-os tűzeset után már nem építették újjá. 1837-ig fedetlenül állt, ekkor kezdték el Tischler Albin tervei alapján a helyreállítását, amit 1846-ban fejeztek be.

A templom a Vérke patak jobb partján áll, méretei tekintélyesek: szentélye 19-20 x 8,5 méter körüli, hajója 24,5 x 18 méteres belsővel rendelkezik. Háromszakaszos szentélye a nyolcszög öt oldalával záródik. Északi falánál két szakaszos sekrestye áll. A hosszház háromhajós és négy boltszakaszos. Nyugaton vastag falú, négyzetes torony áll. Déli falának nyugati szakaszához téglalap alakú kápolnát építettek. 
A szentély ablakai kétosztatúak, csúcsívesek, mérművekkel díszítettek. Jelenleg XIX. századi hálóboltozat fedi, a déli fal keleti ablaka alatt ülőfülkét találunk.

A szentélybelsőben az északi fal nyugati szakaszában jelentős méretű kapuépítmény jelenik meg. A hagyomány szerint a kismuzsalyi romtemplomból hordták át, de valószínűbb, hogy a lebontott Szent Mihály-kápolna nyugati kapuját helyezték ide.
A hosszház nyugati homlokzata az átépítés eredménye, nagyrészt XIX. századi eredetű. Biztosan középkori eredetű északi és déli sarkának hengeres oszlopa. 
A templom fő nézete a déli homlokzat kiemelkedő dísze, a templom főbejárata, szemöldökgyámos lezárású kettős nyílását gondosan tagozott keret veszi körül.

A középpillér fölött 1522-es évszám olvasható. A hosszház tere jelenleg csarnokrendszerű. A körítőfalakon a pilléreknek megfelelő elhelyezkedésű gyámok láthatók. Minden boltszakaszt XIX. századi bordás boltozat fed. 
A templom jelenlegi formáját az épület XIX. századi, gótizáló felújítása határozza meg. A legkorábbi épületrész a torony lehet, annak is az alsó része. A hosszház építése a XV. század második negyedében történhetett. A monumentális déli kaput utólag építették be. A templom szentélye építésének idejét jelezheti az az 1504-es évszám, amely a déli falnak keleti ablakán látható. A terület legjelentősebb egyházi építménye példaadó szerepét jelzik a kismuzsalyi, nagymuzsalyi, akli, beregsurányi, beregdaróci templomok műformái.