Nagymuzsaly, református templom

A Beregszászról Nagyszőlősre vezető úton található település a középkorban két különálló részből állt. Keleti részén királyi népek laktak, a nyugati várföld volt. 1337-ben említik a kőből épült, Keresztelő Szent Jánosnak szentelt templomot.

Nagymuzsaly a XV. században mezővárosnak számított, temploma a település fölötti kiemelkedésen áll. Az azonos szélességű hajóból és szentélyből álló templom keleten a nyolcszög öt oldalával záródik, szentélye egy boltszakaszos, a hajó kettő.

Nyugati homlokzatát félköríves záródású kapu töri át, az oromzat csúcsrészébe egy szakállas(?) fejet ábrázoló lemeszelt dombormű van befalazva.
A déli fal középső szakaszában nyílik a csúcsíves záródású kapu. A hajót és a szentélyt mérműves ablakok díszítik.

A belsőben a hálóboltozat utal a hajó középkori eredetére. A szentély déli falát ülőfülke bontja meg. A sarkokból egy-egy borda indul a boltozati zárókőhöz, amelyen egy dísztelen tárcsa látható.
A templom szerkezeteinek többsége nem tartozhatott a korai, XIV. századi említésekből ismert épülethez. A korábbi építményre a diadalív utalhat. A hálóboltozat formája nem gyakori, 1430-tól 1500 körülig használták. Föltételezhető a közeli, beregszászi templom mintaadó szerepe.

Az egykori Kismuzsaly 1657 után, a lengyel csapatok megtorló hadjárata következtében pusztult el. Templomának romja ma is áll a Nagymuzsaly nyugati végét délről határoló szántóföld közepén.
A település jelentőségéhez képest feltűnően precízen megépült építmény azért is maradhatott fönn, mert a falusiak a masszív falakat nem tudták széthordani. Nyugati kapuja talán a Beregszászon működő kőfaragó műhely alkotása lehet.

Az épület téglalap alaprajzú hajójához a nyolcszög öt oldalával záródó szentély kapcsolódik. A hajótól a szentélyt félköríves záradékú diadalív választja el. Látható a szentély- és hajóablakok maradványa. 
A templom egységes építkezés eredménye, a XV. század első felére keltezhető.