Tiszaszentmárton, református templom

A Nyír Pannonhalma, így nevezte Jósa András a templomot, amely a környék egyik legmagasabb dombján áll, és Szent Márton tiszteletére volt szentelve. 
1067-ben említenek egy Szent Márton-kápolnát, amelynek helyét a kutatók a szentmártoni templomdombra teszik, de régészeti bizonyítékot nem sikerült találni. 
A ma látható keletelt templom gótikus jellegét a poligonális szentély és a déli homlokzat mérműves ablakai adják. A mai templom két nagy középkori építési periódus, és egy későbbi, református kori átalakítás eredményeképpen jött létre.

Az első periódusban kialakult a templom mai, téglalap alaprajzú, síkmennyezetes hajóból és sokszögzáródású, boltozott szentélyből álló alaprajza, ezt az építkezést a XIV. század elejére keltezhetjük. 
A szentély északkeleti sarkában egy szentségtartó fülkét helyeztek el. A hajó egykori bejárata a déli oldalon volt, a kapuzat maradványai 2012-ben előkerültek.
A XV. század végén, a XVI. század elején jelentősen átalakították a templomot. Megemelték a szentélyt, új boltozatot készítettek, amely hasonlított Tornyospálca református templomának ma is fönnálló boltozatához. Megmagasították a hajót is, a déli oldalon új ablakrendszert alakítottak ki.

Helyi hagyomány szerint a temesvári vár hős védőjét, Losonczy Istvánt itt temették el. A XVI. század közepétől a templom református volt, majd 1603-tól 1747-ig katolikus lett, azóta ismét a reformátusoké. A XIX. század elején ismét átalakították, a déli homlokzathoz előcsarnokot és  tornyot emeltek. Az 1809-ben említett fatorony már nincs meg. 
2012-ben régészeti kutatás történt a hajóban, de nem sikerült megtalálni a XI. századi templom nyomait. Előkerült viszont egy román kori kő keresztelő medence. 
A templom jelenleg szépen helyreállítva várja a látogatókat, a belsőben két kibontott gótikus ablakot is bemutattak.