Középkori Templomok Útja


Tornyospálca, református templom

A falu neve 1212-ben bukkan föl először. Később a Tomaj nemzetség szerzett birtokokat ezen a vidéken. Később a Losonci család birtokolt itt. 
A templom régészeti és műemléki kutatására 2006-2007-ben került sor. Ekkor derült ki, hogy az első periódusú épületen jelentős átalakítások történtek. A korai templom hajója a mainál rövidebb volt, a templom nyugati és a szentély keleti falát, valamint a sekrestyét is elbontották. A legkorábbi templom teljes egészében téglából épült, követ (a szentségtartó fülke kivételével) nem alkalmaztak.

A kutatás végül négy fő építési periódust különített el. A legkorábbi templom egyhajós, egyenes szentélyzáródású épület volt. A szentély északi oldalához kicsiny, dongaboltozatos sekrestye csatlakozott. A templom téglából falazott kávájú, félköríves záradékú bejárata a hajó déli oldalán nyílt. A hajó valószínűleg síkmennyezetes volt. 
A templomról okleveles említést nem ismerünk, a falu neve a pápai tizedjegyzékben nem szerepel, plébánosát csak 1454-ben említik először.

A templomot valószínűleg a XIV. század közepe táján emelhették, az építtetők valószínűleg a Losonci család tagjai voltak. 
Az első templomot a XV-XVI. század fordulóján majdnem teljesen lebontották. A szentély nyugati falát elbontották, ám északi és déli fala jelentős mértékű visszabontás után újra épült, melyhez egy sokszögzáródású, fiókos dongaboltozatos, kívülről támpillérekkel erősített részt kapcsoltak.

A hajó méretei nem változtak, de nyugati végébe karzat került. A hajó külső homlokzatának felső – falkorona alatti – sávját idomtéglából készült, vakmérműves, csúcsíves lezárású és négykaréjos, valamint az északi oldalon kör alakú nyílást formázó díszítőelemekkel gazdagították. A déli oldalon egy sávban, a hajó északi falában a vakmérműves elemek két sorban helyezkednek el. A hajó és a szentély ablakai valószínűleg mérművesek voltak. A korábbi, egyszerű déli kaput befalazták, és valószínűleg a nyugati oldalon nyitottak díszesebb kaput. A kutatás során freskóra utaló nyom nem került elő.

A külső homlokzatokat, valamint a belső terek oldalfalát fehér meszelésű vakolat borította. A szentély északkeleti falszakaszában egy vakmérműves timpanonnal koronázott szentségtartó fülkét helyeztek el, amely nagyon hasonlít a tiszaszentmártoni templomban látható fülkéhez. A templom tornya a XIX. század elején épült.
A templom legutóbbi külső helyreállítása 2012-ben fejeződött be a különleges vakmérműves díszítések bemutatásával.