Bene, református templom

A település neve a Benedek személynévből rövidülhetett. A falu keleti végében található templom kijelöli a középkori település egykori súlypontját. A templom építésének idejéről írott forrást nem ismerünk.
Bene kisebb regionális központ volt, egy része a szomszédos Kovászó váruradalomhoz tartozott, kisebb részét nemesi birtokok alkották. 1567-ben felégették a tatárok, lakóinak nagyobb részét elhurcolták. Negyvenhét telek vált lakatlanná, s csupán öt ház maradt.

A keletelt templom a nyolcszög három oldalával záródó, 6 méter belső szélességű szentélyéhez szélesebb, 8 x 16 méter belméretű, téglalap alaprajzú hajó és támpillérekkel erősített, háromszintes homlokzati torony csatlakozik. A szentély északi falához egykor sekrestye is csatlakozott, amelyet a vallásváltás után lebontottak.
A torony alsó oldalai egyenes záródásúak, a legfelső szint nyugati és déli ablakai csúcsívesek, az északi körablak négykaréjos, egy tömbből faragott. A szentély keleti és déli oldalain egy-egy csúcsívben záródó ablak található.

A hajó déli oldalán két nem sokkal nagyobb méretű és ugyancsak csúcsíves, ám egykor kétosztatú és mérműves ablakok láthatók. Az ablakok kőszerkezeteit 1906-ban részben visszabontották, bélletköveit elvakolták. Az egykor az ívháromszögben lévő mérmű alulról talán körívvel zárult, az ilyen gótikus ablakokat leginkább a XIV. század derekára keltezhetjük.
A két középkori kapu – a déli és a nyugati – csúcsívvel záródik. Középkori részlet lehet még a szentségtartó fülke. A templom műrészletei szokásosak voltak a XIV. század első harmadától a XV. század végéig. A torony valószínűleg később, a templom elkészülte után épülhetett.

A templom csúcsíves záródású nyílásai és a kőkeretek egységes képet mutatnak, ezek alapján a hajó és a szentély építése a XIV. század második felére tehető. 
A templom reformáció előtti képéhez hozzátartozott annak belső, figurális kifestése is. A XIX. századi leírások szerint a diadalív északi falán Mária látható, ölében Krisztus holttestével. 
A templom legutóbbi megújítását a 1998 és 2001 között többször pusztító árvizek kényszerítették ki. A munkálatokat a Teleki László Alapítvány támogatta. A templomra és a toronyra is új tető került. Az építész galériás, mellvédes, négy fiatornyos sisakot tervezett. A sisakforma jól harmonizál az épületet meghatározó gótika vonalvezetésével.