Középkori Templomok Útja


Gacsály, református templom

Gacsály falu nevét írásos alakban 1263-ban találjuk először az oklevelekben. Német eredetű személynévből származik - Gottschall -, jelentése: "Isten szolgája". A falu egykor a Gutkeled nemzetségbeli Gacsályi családé volt. Az 1332-1336/1337 között készült pápai tizedjegyzék az ugocsai főesperességhez tartozó templomként említi a gacsályit. A legnagyobb és egyben az egyik legkorábbi templomépítő családok egyike a régióban a Gutkeled nemzetség volt. A nemzetség legjelentősebb birtokai a Nyírségben voltak. A nemzetség által épített templomok közül kiemelkedő fontosságú a hajdani Szent Péternek szentelt sárvári monostor. A mai Nyíradony határában, a Gúti erdőben, a 13. században épült fel a Gutkeled nemzetség, Boldogságos Szűz tiszteletére felszentelt román stílusú monostora, amelynek mára csak romjai láthatók. A Gutkeled nemzetség által emelt templomok közül kiemelkedik a gacsályi református templom és a zajtai római katolikus templom, amelyek a szatmári Erdőhát legszebb műemlékei.

A templom egyik érdekessége, hogy több, jól elkülöníthető építési periódusra bontható. Az első templomépítési  ideje a XIV. század eleje, ebből az időből csupán a torony és a hajó nyugati falának északi szakasza maradt meg. A torony hatszintes, főpárkányig emelkedő első három szintje négyzet alaprajzú, feljebb azonban nyolcszög alakúba megy át. A nyugati falban nyílik a csúcsíves záródású kapuzat. Az első templomnak a hajójához kelet felől egyenes záródású szentély kapcsolódott, a hajó és a szentély sarkait pedig átlós irányú támpillérekkel erősítették meg.

A XVI. század második felében, a második építési szakaszban a torony és a nyugati hajófal egy részének kivételével- az akkor már romos régi épületet elbontották és a helyén egy új, a korábbinál hosszabb és szélesebb templomot emeltek. A toronyhoz kapcsolódóan új hajót építettek, melynek keleti végéhez, egy diadalívvel elválasztott, gótikus boltozattal ellátott szentélyt toldottak. A szentély, valamint a hajó nyugati sarkait támpillérekkel erősítették meg. A szentély északi oldalához egy négyzet alaprajzú sekrestyét építettek.

1717-ben tatár csapatok dúlták fel a megye településeit, köztük Csengersimát és Gacsályt is. A súlyosan sérült templom szó szerinti újjáépítése 1734-ben kezdődött, és csak 1759-ben tudták befejezni. Ez volt a harmadik építési periódusa a templomnak. Az ekkor kialakult állapotot dokumentálják Rómer Flóris 1864-ben készült jegyzetei és vázlatai, illetve Schulcz Ferenc 1868-ban készített rajzai is.

1902-ben kezdődött el és 1911 végén fejeződött be a templom építésének negyedik szakasza. A nagy felújítási munkát a Forster Gyula által vezetett Műemlékek Országos Bizottsága végezte, amelyhez 2000 koronányi támogatást adott. Ez az összeg nem volt sok, az akkori viszonyok között azonban ritka volt, hogy nem túl jelentős falusi templom felújítása egyáltalán részesült állami támogatásban. A mai templom ennek a felújításnak az állapotát mutatja.

2013 és 2014 között zajlott le a templom legfrissebb helyreállítása. A korábbi átépítések következtében a középkori építészettörténeti részletek bemutatására csak korlátozottan nyílt lehetőség. Az egykori középkori arányok visszaállítása érdekében fölmagasított falkoronára került az újjáépített tetőzet. A munka során minden részletében megújult a torony és a hajó.  A templom új téglaburkolatot kapott, amelyet a nyugati karzat alatt az eredeti középkori szintre süllyesztettek, a hajóban pedig a burkolatban vannak jelezve a régi templom alapfalait. A belső falfelületek vakolatát úgy képezték ki, hogy azok mutassák az építéstörténeti periódusokat. A déli falon lehetőség nyílt a nyugati gótikus ablak rekonstrukciójára, a szentélyt pedig a későgótikus szentségház ékesíti. A falakba másodlagosan beépített faragott középkori kövek teljes kibontására nem volt lehetőség, néhány kibontott követ a karzat alatt állítottak ki.

A templom eredetileg 172 táblából álló festett kazettás deszkamennyezete 1759-ben készült. Ebből ma mindössze 46 tábla látható. Igen, amit most Gacsályban látunk, az csupán töredéke egy hatalmas mennyezetnek. 172 táblájával a környék legnagyobb mennyezete volt, méretében messze felülmúlta a vele nagyjából egyidős csengeri, csengersimai és gyügyei társait. A korabeli hivatalos műemlékvédelemnek köszönhetjük, hogy a famennyezetből maradt egyáltalán valami. A famennyezetet a 1902-1911 közötti helyreállítás csak részben tudta megtartani. A kazetták ornamentális motívumai még az itáliai reneszánsz hatását őrzik. A gacsályi templom kazettás mennyezete a kárpátaljai Técső, de leginkább Sonkád famennyezetével hozható kapcsolatba. A 20. század eleji felújításkor a megőrzött kazettákat a templom új mennyezetére erősítették. Az épület mai bemutatásakor az egykori famennyezet jelzésére új, mai famennyezet készült, amely befogadja az egykori, még restaurálandó festett kazettákat is.

Az épület falkutatása során a kutatók érdekes jelenséget figyeltek meg. A vakolat leverése után a téglafalakban – másodlagos felhasználásban – kőből készült szerkezeti elemeket találtak befalazva. Így többek között boltozati bordákat, ablakosztó töredékét stb. Ezek egyértelműen a XVI. század elején épült templomhoz tartoztak, s csak annak részleges elbontása után falazták be azokat az előkerülési helyükre. Ennél is érdekesebbek voltak azonban azok a nagyméretű faragott kövek – kváderkövek –, melyeket nem lehetett besorolni a templom korábbi építészeti emlékei közé. Ezek a kövek vélhetőleg a szomszédos Császló településnek már a középkorban elpusztult monostorából származnak. Ezt a – talán bencések által alapított – monostort valamikor a XII. század végén alapíthatta az itt birtokos Káta nemzetség. Az oklevelek szerint az épület 1350-ben már romos volt. Pusztulása után Császló, valamint a környékbeli falvak lakói nyilván „kőbányaként” hasznosították a templomot, s így kerülhettek az említett faragványok a templom falába. A kőelemek egy része a kutatás során kiemelésre került, többségük azonban továbbra is a helyén maradt.