Técső, református templomTécső neve 1308-ban tűnik föl először, lakói sóbányászattal foglalkoztak, 1329-ben Károly Róbert kiváltságait nyerte el a település. A későbbiekben a huszti uradalom tartozéka volt, a középkor végéig az öt máramarosi királyi koronaváros egyike. A templom nyugati homlokzatát uraló tornya három szintes, a hajó téglalap alaprajzú, amelyhez négyzet alapú szentély csatlakozik, ehhez északról sekrestye kapcsolódik. A szentély déli falán két nagyméretű, félköríves ablak, keleti falán szintén két, rézsűs bélletű ablak nyílik. A hajó déli oldalán található kapu csúcsíves. A templombelsőben a hajó félköríves diadalívvel kapcsolódik a szentélyhez. A hajó nyugati részén nagyméretű karzat hordja az 1853-ban készült orgonát. 1748-ban készült a hajó kazettás, festett famennyezete. A kazetták többsége ornamentális motívumokkal díszített, de találunk figurális ábrázolásokat és feliratokat is. A szentélyt bordás keresztboltozat fedi. A bordák konzolokról indulnak, ezeket Lángi József restaurátor szabadította ki a mészpáncél alól. Így láthatóvá váltak a fejezetek ornamentális díszei: a délkeletin egymást keresztező indákról makkok és levelek csüngenek. Az északiak közül az egyiket makkokkal és tölgyfalevelekkel, a másikat szőlőlevelekkel és -fürtökkel díszítették. Ezektől a későbbi hozzátoldásoktól eltekintve a középkori templom egységes építkezés eredménye lehet. Az egyhajós, négyzetes szentélyű, sekrestyével ellátott típus általánosan elterjedt volt a XIII-XIV. században. A szentély keleti falának ablakai talán e korból származnak, csakúgy, mint a déli kapu. A templom valószínűsíthető építési ideje a XIII. század vége, a XIV. század eleje, amikor a település felemelkedése elkezdődött, királyi támogatást élvezve. |