Fehérgyarmat, református templom

A Szatmári-síkságon fekvő, a késő középkorban mezővárosnak számító településnek az 1334-es pápai tizedjegyzékben található az első említése. Ebben az erdélyi püspökséghez és az ugocsai főesperességhez tartozó egyház Miklós nevű papja jelentősebb összeggel szerepel, ami azt mutatja, hogy ezidőt Gyarmaton már kellett templomnak állnia. Az épület konkrét említése a középkorban egy 1436-os okiratban fordul elő, ahol kő, vagyis tartós anyagból készült templomként jelölik meg. 

A jelenleg álló épület alaprajza megfelel a gótikus templomok egyik legegyszerűbb formájának. Nyugaton négyzetes torony látható, tőle keletre egyetlen hajó húzódik, melyhez vele azonos szélességű, a nyolcszög öt oldalával záródó szentély csatlakozik. Noha a templom 18. század végi famennyezetének egyetlen fennmaradt kazettáján a felirat arról tudósít, hogy az épület keleti részét 1794-ben alapjaitól építették újjá, a szöveg megfogalmazása általánosabb értelemben is felfogható, s a mai poligonális záradék inkább középkori eredetre vall. Ennek az azonos szélességű hajó és szentély sem mond feltétlenül ellent. A kettő határán egykor ugyanis valószínűleg diadalív állt, melyet több környékbeli templom diadalívéhez hasonlóan az újkorban elbonthattak. 

Az alaprajzi formán túlmenően a mai épületnek csak igen csekély részletei sejtetik, hogy a templom középkori eredetű. A tornyának és hajójának nyugati sarkain látható, átlós, kétosztatú támpillérek valószínűleg a középkorból származnak, ahogy a nyugati, csúcsíves és bélletének egyetlen lépcsőjében hengertaggal gazdagított bejárat kialakítása is utalhat korai előzményre. A torony első emeletének déli és északi ablaka belülről egyértelműen eltér, a külső keretek újkori kialakításától, s téglából készült, sátortetős lezárású formájuk alapján szintén lehetnek középkoriak. 

Mindezen, több-kevesebb valószínűséggel középkori részletek közelebbi datálása azonban teljesen bizonytalan. A templom többi megoldása mind kívül, mind belül egyértelműen újkori formákat mutat, műemléki kutatással azonban nem csak a fenti, középkorinak vélt megoldások megítélése válhatna egyértelműbbé, de újabb középkori részletek is napvilágra kerülhetnének. 

Annak a templommal kapcsolatban felmerült elképzelésnek, amely szerint azt Bátori István országbíró, erdélyi vajda a kenyérmezei csata zsákmányából építtette, és az 1486-ban befejezett munkálatokat Mátyás király építésze, „János mester” is megtekintette volna, semmilyen ismert történeti alapja nincs. Bár Gyarmatot a 15. század végén az ecsedi Bátoriak bírták, a vajda esetleges itteni építkezéséről és annak időpontjáról írott forrással nem rendelkezünk. A kenyérmezei csata zsákmányának építkezésekhez való felhasználása a nyírbátori Szt. György-templommal és az ottani ferences kolostorral kapcsolatban is gyakran felmerül. 

Ez a csak jóval későbbi, újkori forrásokban feltűnő, s így inkább a legendák körébe sorolható történet valószínűleg Bonfini egy megjegyzése alapján született, amely szerint Bátori a csata emlékére a helyszínen emeltetett egy kápolnát. Ráadásul a János nevű szerzetesnek, aki egyedül Mátyás egy 1490-es, a kolozsvári obszerváns templommal kapcsolatos oklevelében tűnik fel, csak feltételesen tulajdoníthatunk építész-kőfaragó képzettséget, így aztán a kolozsvárin túl források hiányában aligha érdemes a személyét egyéb építkezésekkel is összefüggésbe hozni.