Csetfalva, református templom

A falu a Tisza jobb partján fekszik, 1341-ben említik először. 
A templom építéséről nem rendelkezünk írott forrásokkal, alaprajzát tekintve őrzi középkori formáját. Egyetlen építési periódusban épült, valószínűleg a XV. században. Szentélye a nyolcszög öt oldalával záródik, a hajó hosszúsága 7,5  méter, szélessége 5,5 méter. Sekrestyéjét elbontották. Nyugaton csúcsíves kaput találunk.

A hajót két csúcsíves ablak világítja meg, valószínűleg a XVIII. században ezeket megnagyobbították. A középkorban a homlokzatot festették, ennek nyomai a helyreállításkor előkerültek. 
A belsőben, a hajó északi falában egy kisméretű, szamárhátíves záradékú szentségtartó fülke került elő. A szentély északi falában is előkerült egy szentségtartó, amelynek keretezése gazdagabb tagolású. 
Vele szemben csúcsíves záradékú ülőfülkét találunk. A helyreállításkor az ülőfülke befalazásából kvalitásos kőfaragványok kerültek elő, falpillér rétegkövei és boltozati bordák indításai, amiket vörös festés is díszített.
A kőtöredékeket a templombelsőben, kiállításszerűen bemutatták.

A 2000-es árvízi károk helyreállításakor Lángi József szondázó kutatást végzett, ennek során középkori falképek kerültek elő. 
A diadalív falképe értelmezhető, a freskó technikával indított festés Szent Mihályt ábrázolja. A figura fehér háttér előtt áll, jobb karját fölemeli, és lándzsájával ledöfi a lábánál fekvő Sátánt, akinek alakja már nem kivehető. 
A megfigyelhető műrészletek és a kifestés is azt támasztja alá, hogy a templom egy periódusban, a XV. század közepén épült, abban az időben, amikor a falut a Szécsi család birtokolta. 
A nyugati homlokzat elé négy fiatornyos, fa haranglábat építettek.

A reformáció idejéből való a templom díszes, festett mennyezete és berendezései. Ezeket Asztalos Lándor Ferenc készítette, az ő nevéhez fűződik Tákos református templomának famennyezete is. A hajó északi és nyugati oldalát festett fakarzat díszíti, érdekes a szószék és annak díszes hangvetője is.