Székely, református templom

A falu első említése 1284 körüli. Neve arra utal, hogy egykor gyepűvédő őrség lakhelye lehetett. A templomot először 1324-ben említik, Szent Mihály tiszteletére szentelték. 
Az épület jelenlegi formájában egyhajós, félköríves – a hajóval megegyező szélességű és magasságú – szentéllyel záródik, támpillérek erősítik, teljes egészében téglából épült. A hajó homlokzatát két félköríves záródású ablaknyílás töri át. A templom bejárata a hajó nyugati homlokzatának középtengelyében nyílik. Az előépítményben kialakított, lépcsős bélletű kapuzat csúcsíves záródású.

A 2007-ben elvégzett régészeti kutatás meglepő eredményeket hozott. Kiderült, hogy az eredeti szentélyt lebontották, és a XVIII. század közepén teljesen új épületrészt húztak föl. A templom szentélyét Árpád-korinak hitték korábban. A kutatás eredményei szerint az első templom 1324-ben már állt, azt feltehetően a XII-XIII. század fordulóján építtette a Hontpázmány nembeli Bánk család.

A második építési periódusban a hajó nyugati falát és kapuját elbontották, majd a templomot nyugati irányba meghosszabbították. A déli hajófalban két félköríves záródású ablaknyílást alakítottak ki. Az új bejáratot a nyugati falban alakították ki. A kapuzat csúcsíves záródású, fölötte szintén csúcsíves fülke található.

A feltárások eredményeként a hajó déli belső oldalfalán falképek kerültek elő. A két női szentet ábrázoló alak közül a keletre levőnek csak a feje, míg a hajó nyugati végén feltártnak a felsőteste is fennmaradt. A freskók készítési idejét a XV. századra teszik.

A XVIII. századi átépítés nemcsak a szentélyt érintette, elbontották a középkori diadalívet és a hajó északkeleti támpillérét is. A XVIII. század végén, majd a XIX. században az épületen több javítást is végeztek, amelyek a famennyezetre, a tetőre és a berendezésre terjedtek ki.