Az út

A Középkori templomok útja, a Kárpát-medence észak-keleti régióin, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Partium és Kárpátalja tájain vezet át, amely egykor a Magyar királysághoz tartozott, azonban ma három ország területén található.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az egykori Szabolcs vármegye, Szatmár és Bereg vármegye Magyarországhoz kerülő területeinek egyesítéséből jött létre. A megye Magyarország észak-keleti megyéje, és egyúttal az Európai Unió keleti határán helyezkedik el. Országos szinten egyedüli adottság, hogy 4 ország közvetlen találkozási pontján fekszik, ebből eredően erős a térség nemzetközi integrációja. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye geopolitikai fekvéséből és területi integritásából eredően tradicionálisan szoros kapcsolata van Kárpátaljával és Szatmár megyével. Kárpátalja irányába közvetlen határkapcsolata Záhonynál, Beregsuránynál, Tiszabecsnél, Barabásnál és Lónyánál van, Szatmár megyével Csengersimánál,  Vállaljnál és Ömbölynél.

A Középkori templomok útja közvetlenül Szatmár megyét érinti Romániából jelenleg. Szatmár megye Románia észak-nyugati részén helyezkedik el, a Tisza-fennsík és a Keleti Kárpátok, valamint a Szamos-fennsík találkozásánál, a Szamos alsó szakaszának térségében, északról Ukrajna, nyugatról Magyarország, délről Bihar megye, dél-keletről Szilágy megye, míg keletről Máramaros megye határolja. Szatmár megye a Partium területéhez tartozik, székhelye Szatmárnémeti. A közvetlen összeköttetést Magyarországgal öt határátkelő hely biztosítja, Pete és Csanálos (közuti), Halmi (közuti és vasuti), Börvely (vasuti) és Szatmárnémeti (légi). A legutóbbi romániai népszámlálás alapján Szatmár megye lakosságának 54,6%-a román, 34,5%-a magyar, kisebb hányadban cigány és német nemzetiségű. Romániában Hargita, Kovászna, Maros megyéket követően Szatmár megyében a legmagasabb a magyarság aránya (az ötödik helyen áll Bihar megye). A magyarság aránya továbbra is Székelyföldön a legjelentősebb, de az egykori Partiumi megyékben is meghatározó a magyar kisebbség. A valaha jelentős létszámú német nemzetiség aránya a 20. század folyamán szinten teljesen eltűnt a térségből.

Kárpátalja megye Ukrajna dél-nyugati részén terül el, magába foglalva a Kárpátok- hegység délnyugati vonulatait, valamint a Közép-Dunai Alföld egy részét. Észak-nyugaton Lengyelországgal, nyugaton Szlovákiával, dél-nyugaton Magyarországgal, délen Romániával határos. Kárpátalja egyfajta hídfő szerepet tölt be az Európai Unió és Kelet-Európa között, mivel az Európai Unió egyik keleti határszakasza itt húzódik, amely schengeni határszakasz, fokozott ellenőrzés érvényesül rajta. Kárpátalja társadalmi fejlődését jelentős mértékben befolyásolták a vidék történelmének meghatározó szakaszai: az ezeréves magyar, az 1920–1939 közötti cseszlovák, az 1945–1991 közötti szovjet és természetesen az 1991-től tartó független Ukrajnához tartozás időszaka. Az ütköző területi elhelyezkedés és a határmódosítások különböző nemzetiségek keveredését és egy kötelékbe tartozását idézték elő. Kárpátalja a Kárpát-medence egyik etnikailag tarka, soknyelvű terület, annak ellenére, hogy a mai állapotok alig összehasonlíthatóak a 20. század eleji, vagy a második világháborút megelőző időszak sokszínűségével. Az ukrán-ruszin nemzetiség aránya 80,5%, a legnagyobb kisebbség a magyar nemzetiség (aránya 12,1%), a harmadik legnépesebb etnikum a román nemzetiség (2,6%). A magyarságot erőteljes területi koncentráltság jellemzi, lényegében Kárpátalja síkvidéki részén a magyar határhoz közeli sávban, a Tisza mentén fekvő nagyobb településeken, illetve néhány nagyobb városban (Ungvár, Munkács, Nagyszőlős) élnek.

A Középkori templomok útja e három ország megyéi által alkotott régió történelmi örökségét mutatja be.  

Magyarország - Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

Tündérmező a folyók birodalma, errefelé az ember és a víz különös szimbiózisának lehetünk tanúi. A folyók behálózzák a tájat és ezzel e vidék sorsát is. A Tisza, a Szamos vagy a Kraszna egyszerre oltalmazta és pusztította az itt élőket. Az állandó bel- és árvizek hatására a folyók ölelésében létrejövő lápvilág évszázadokon keresztül nyújtott menedéket hol Ázsia, hol Európa felől érkező seregekkel szemben. A Szatmár-beregi vidék, a Rétköz vagy a Nyíri-Mezőség a víz birodalma volt egészen a XIX. századig, amikor kezdetét vet­ték a nagy folyószabályzások. Az árvizek rendre pusztították ezt a világot, a belvizek arra kényszerítették az itt élőket, hogy alkalmazkodjanak. Minden nehézség ellenére a vizek birodalma, a lápvilág azonban oltalmat adott, a kora újkor romlás évszázadai ide nem tud­tak beférkőzni. Ez a momentum teszi igazán egyedivé a térség épített örökségét, hiszen az elszigeteltségben a középkor öröksége átvészelhette a vérzivataros időket. A középkori templomok sűrű láncolata, az Alföldön egyedülálló módon itt megmaradt aprófalvas tele­pülésszerkezet, a néphagyományok gazdagsága mind-mind ennek lenyomata.

A háborgó folyók, a folyószabályozás után születő holtágak, a természetvédelmi oltalom alatt álló területek között kőhajításnyira sorakozik a múlt öröksége. Tündérmező falvai­ban hihetetlen gazdagságban elevenednek meg a népi kultúra emlékei, itt koncentrálódnak a középkori magyar egyházi művészet talán legszebb falusi templomai. Csaroda, Lónya, Csengersima, Sonkád, Nyírbátor vagy Csenger középkori templomai a magyar művészet­történet kiemelkedő emlékei, Máriapócs pedig a Kárpát-medence egyik leghíresebb bú­csújáró helye. A romanika, a gótika és a barokk a szakrális építészet kimagasló emlékeit hagyta maga után, ezek adják Tündérmező legjelentősebb művészettörténeti értékeit. Má­riapócs legfontosabb kegyhelye a magyar görög katolikusoknak, Nyíregyháza „erős vára” az evangélikusságnak, a Szatmár-bereg vidék pedig a reformátusok bölcsője.

A defenzió, a kora újkori rebellió szintén átszövi e táj történelmét, ennek emlékei ott vannak kastélyok, erődítmények falai között. Szabolcs honfoglalás kori földvára Közép-Eu­rópa legnagyobb és legjobb állapotban fennmaradt földvára, Vaja reneszánsz várkastély az Alföldön egyedülálló, Kisvárda vára az Alföld egyik legnagyobb erődítménye, Nyírbátor a Báthory család ősi fészke, a magyar történelem elválaszthatatlan része. A barokk, a klas­szicizmus és az eklektika világi építészeti emlékei közül a megyei arisztokrácia káprázatos kastélyai emelkednek ki. Az Andrássy kastély Tiszadobon, a Lónyay kastély Tuzséron, a Tomcsányi kastély Vásárosnaményban, a Kölcsey-Kende kúria Cégénydányádon ennek a világnak fennmaradt ékkövei.

E vidék őrzője letűnt korok kultúrájának, a múlt értékeinek. Ennek bemutatását szolgál­ják a megye múzeumai Nyíregyházán, Vásárosnaményban, Nyírbátorban, Tiszavasváriban, Mátészalkán vagy Kisvárdán. A népmesék, a népdalok, a népszokások világa a hagyomá­nyos paraszti gazdálkodás és építészet emlékei itt maradtak meg legtovább. A megye népi építészetének legszebb és legkülönlegesebb emlékei kétségkívül Túristvándiban, Szat­márcsekén, Tákoson lelhetőek fel. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye különleges szeglete Magyarországnak, a magyar irodalomtörténet kultikus zarándokhelye. A magyar irodalom szellemóriásainak és a magyar irodalomtörténet meghatározó alkotásainak szülőföldje. Itt született meg 1823. január 22.-én a Himnusz, ez a táj ihlette meg Petőfi Sándort, ezen a „tündérszigeten” élte át legboldogabb gyermekéveit Móricz Zsigmond. Innen indult útjára a magyar felvilágosodás legnagyobb képviselője Bessenyei György. Nyíregyháza volt Krúdy Gyula ihletet adó oázisa, Váci Mihály imádott szőke városa, itt született Benczúr Gyula, korának egyik legnagyobb festője. Sipkay Barna híres, publicista író szintén ezer szállal kötődött ehhez a városhoz. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye méltán lehet büszke szellemi örökségére.

Tündérmező vándorútjain járva, az őslápok, őstavak, földvárak, árpád-kori templomok, csodás kegyhelyek, irodalmi emlékhelyek, fényűző kastélyok világában könnyen egy mesé­ben, egy misztikus világban érezhetjük magunkat, ahol életre kelt a történelem. De a vidék valódi kuriózuma mégis az a szeretet és szívélyesség, amellyel fogadják a vándorokat. A csodálatosan felújított, tájba illő, több esetben helyi védelem alatt álló házak várják a tú­rázókat, amelyek megidézik a régi idők paraszti és polgári kultúráját. A szállásadók igen rutinosak lettek az elmúlt évek alatt, tudják mire van szüksége a vendégeknek. Mindent át­hat és eláraszt a hely szelleme, ennek köszönhető, aki egyszer belép Tündérmező kapuján beleszeret ebbe a mesés világba.

További információ:

www.turizmus.tundermezo.hu

Ukrajna - Kárpátalja

Kárpátalja sokszínű kultúrájának sajátos megtestesítői a templomok és a kolostorok. A középkorból fennmaradt templomok zöme Kárpátalja alföldi részén található, és eredetileg katolikus templomnak épült. A ma még meglévő román kori templomok többsége átépített formájában látható, és jellemző, hogy többségük református templomként működik (Palágykomoróc, Beregdéda). A román kori templomok közül a legértékesebb a ma görög katolikus templomként működő gerényi rotunda (körtemplom). A körtemplom ritkaságnak számító építészeti megoldásán kívül freskói is nevezetesek, melyeket 1360 körül festettek itáliai, vagy Itáliában képzett művészek (Deschmann A., 1990; Berghauer S., 2012). A megye gótikus templomai közül a legjelentősebb a beregszászi és a nagyszőlősi katolikus templom, melyek mérete és művészi kivitelezése jól tükrözi a települések korabeli státuszát. A gótikus templomok sorában egyedi színfoltot képeznek a református templomok, melyek közül kiemelt értéket képez a huszti és a viski festett mennyezetű erődtemplom, valamint a técsői és a csetfalvai festett kazettás mennyezetű templom.

Kárpátalja hegyvidéki településeinek hangulatát nemcsak a festői táj, hanem a fatemplomok változatos formavilága is fokozza. A kárpátaljai fatemplomok a népi művészet egyedi színfoltjai, gótikus vagy barokk stílusjegyeket hordoznak. Felépítésük szerint négy elrendezési módot követnek, de talán célszerűbb őket építőik, a Kárpátalján élő ruszin néprajzi csoportok alapján elkülöníteni (lemkó, bojkó, hucul és dolisnyák). A legkülönlegesebb látványt ezek közül a megye keleti részén található sajátos ötös tagolódású, kereszt elrendezésű hucul fatemplomok képezik (Horváth Z. – Kovács S., 2002). A vidék fatemplomainak egyediségét jelzi két kárpátaljai (Kőrösmező, Uzsok) és hat nyugat-ukrajnai fatemplomnak a közelmúltban az UNESCO örökségvédelmi listájára történt felvétele.

A megye területén harminc kolostor működik, melyek többsége pravoszláv, de találunk görög katolikus és római katolikus kolostorokat is. A korlátozottan látogatható kolostorok közül a legismertebbek a Csernek-hegyi Szent Miklós női kolostor (Munkács) és a nagyszőlősi ferences kolostor, melyek a turisták számára is nyitottak.

Kárpátalja kulturális örökségét tekintve kiemelhetjük a várakat, kastélyokat. A Kárpátalján található várak (munkácsi, ungvári, nevickei, dolhai) és várromok (huszti, szerednyei, nagyszőlősi, királyházai, kovászói) elhelyezkedése és sűrűsége jelzi, hogy a vidék a múltban az itt található stratégiailag fontos hágók és a sóbányászat miatt nagy jelentőséggel bírt (Deschmann A., 1990). A megyében idegenforgalmi szempontból két vár emelhető ki: a munkácsi és az ungvári.

Kárpátalján a fentebb említett várakon kívül közel egy tucat kastély, kúria is található. Ezek zöme a megye síkvidéki területén helyezkedik el, és a vidéken élő, egykor vezető szerepet betöltő nemesi családoknak állítanak emléket. A legjelentősebbek közülük a nagyszőlősi Perényi-kastély, a beregvári Schönborn-kastély, a munkácsi Rákóczi-kastély, a szentmiklósi Telegdy–Rákóczi-várkastély, a beregszászi Bethlen–Rákóczi-kastély és Schönborn-vadászkastély. Ezeknek a reprezentatív épületeknek is csak kisebb részét hasznosítják idegenforgalmi célokra is (pl. a beregszászi Bethlen–Rákóczi-kastély egy részében múzeum, a beregvári Schönborn-kastélyban a Kárpáti szanatórium adminisztratív része működik), többségük vagy funkció nélkül áll, vagy teljesen más szerepet tölt be (a nagyszőlősi Perényi-kastély például jelenleg a helyi tanügyi hivatal épülete) (Horváth Z. – Kovács S., 2002).

A megye területén a fentieken kívül számos történelmi emlékhely található. A síkvidéken több neves eseménynek, csatahelyszínnek állítanak emléket obeliszkek, emléktáblák. Találunk közöttük Árpád-kori temetkezési helyet (Tiszacsomán), a szabadságharcok eseményeit megörökítő emléktáblákat (Rákóczi-szabadságharc (1703–1711) – Tiszaújlaki Turul-emlékmű) és obeliszkeket (1848–49-es podheringi csata – Munkács) stb. A hegyvidéki területeken főként az I és II világháború emlékhelyei ismertebbek a védvonalak és honvédtemetők révén.

A legjelentősebb kiállítási anyaggal rendelkező kárpátaljai múzeumok a szovjet időszakban jöttek létre. Ezek közé tartozik az Ungváron található Kárpátaljai Honismereti Múzeum (1945) és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (1970). Nagy jelentősége van a rendszerváltást követően létrehozott Munkácsi Történeti és Néprajzi Múzeumnak (1993) is, amely a munkácsi várban kapott helyet.

Forrás:

Turisztikai örökség Kis-Európában, örökségturisztikai előtanulmány, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat, 2015.

Románia - Szatmár megye

A mai Románia legnyugatibb részén lévő történelmi-földrajzi terület, a Partium része Szatmár megye, Máramaros, Szilágy megye, Bihar- és Arad megyék mellett. A Partium a történelmi Erdélytől különálló terület, bár közigazgatásilag hozzá tartozik. Szatmár megye kialakulása  a középkorra tehető, nemesi vármegyévé a XIII.század végén alakult.  Ekkor 9 vára  (közöttük Rozsály) és 12 mezővárosa volt, mint például Béltek, Csenger, Gyarmat, Károly, Szatmár. A három részre szakított Magyarország egyik ütközőpontja, évtizedenkénti csatatere lett családokon belüli pártviszályokkal, amit a reformáció elterjedése vallási ellentétekkel súlyosbított. Előbb a lutheri irányzat terjedt el, majd Kálvin tanai mellett döntöttek (Méliusz Juhász Péter vezette zsinat, Csenger, 1576).
Törökök, tatárok, császári zsoldosok pusztították, határait felfüggesztették majd visszaállították. A trianoni békediktátum  Szatmár vármegyét három részre szakította, területét Magyarország, Románia és Csehszlovákia között osztották fel. Bereg vármegye Magyarországon maradt területével 1923-ban egyesítették, a II. bécsi döntés után kapta vissza eredeti határait, a terület Magyarországhoz került. A második világháborút követően visszaállították a trianoni határokat. A megyerendezés során Szatmár-Bereg megye egyesült Szabolcs megyével Szabolcs-Szatmár megye néven (1950), két évvel később a  romániai Szatmár Máramaros tartomány része lett. Az 1968-as újjászervezésekor a romániai Szatmárhoz hozzákerült Tasnád és környéke is.

Szatmár  megye területe 4 419 km². Északon terül el az Avasság valamint a Gutin-hegység  egy kis része. Ezek az Északkelet-Kárpátokhoz tartozó hegyek alkotják a terület 17%-át. A többi dombvidék (20%) és síkság, amely az Alföldhöz tartozik. Legfontosabb folyói a Szamos, a Túr és a Kraszna.

Szatmár megye turizmusa a nagyobb városok nevezetességeihez, a megye termálfürdőihez, történelmi emlékeihez, nagy szülöttei és híres átutazói emlékhelyeihez, illetve a falusi turizmushoz kötődik. Központja Szatmárnémeti, ahol a megye számos történelmi nevezetessége látható, közöttük a püspöki palota és a püspöki kápolna, amelynek oltáránál esküdött örök hűséget Petőfi Sándor és Szendrey Júlia.
Szatmár megye irodalomtörténeti emlékhelyekben rendkívül gazdag. Adyfalva (Érdmindszent), Ady Endre szülőháza a megye talán legkeresettebb látványossága, Ady – zarándokhely. Jelentős Kölcsey-zarándokhely Sződemeter, Kölcsey Ferenc szülőfalva. Nagykároly szülötte Kafka Margit. Erdődön is jelentős Petőfi-emlékhelyek találhatók, illetve a település váráról lett híres. A megye fontos turisztikai központja Nagykároly, kastélya a Partium egyik legjelentősebb műemléke. Az ákosi református műemléktemplom Erdély legrégibb templomépületeinek egyike (nyolc évszázada a falu hitéletének központja), és a kevés román stílusú erdélyi templomépületek egyik legszebbike. Eredetileg bencés apátsági templom volt. De a Tövishát legszebb, legjelentősebb és legféltettebb (a földcsuszamlás miatt egyre nagyobb veszélyben van) középkori műemléktemploma a hadadi református templom Szatmár megyében.