A pünkösdi hosszú hétvége programja igen gazdag és sokszínű volt. A helyi érdeklődők mellett pest megyei és borsodi turisták alkották a Reformáció örökségtúra idei évi csapatát. Több, mint harmincan indultunk el a fehérgyarmati állomásra - ki vonattal, ki autóval, ki kerékpárral. Innen az utat már mindannyian kerékpárral folytattuk. Cégénydányádon nem csak a felújított Kölcsey-Kende kúria megtekintése, történetének megismerése volt a cél. Megnéztük az ősrégi park fáit, és képet kaptunk a táj buja növényvilágáról az itt honos fajokról Szőke Zsuzsától az E-misszió munkatársától, aki a túra egyéb állomásain is örömmel és nagy lelkesedéssel beszélt a természeti értékekről, a táj népi kultúrájáról, az árvízi létesítményekről. Gyügye kazettás mennyezetének szimbólumrendszere mindig érdeklődésre talál, Szamosújlak látogatóbarát-fejlesztése révén a mai igényeket kielégítő módon ismerhették meg a templom történetét a túrázók. Csengerben, Csengersimán a lelkészek töltötték meg az információra éhes füleket, Csegöldön Ignácz atya terelte el figyelmünket a helyi értékek és érdekességek felvillantásával – a szúnyogok támadásairól, hiszen ma is lápos, mocsaras a templom körüli terület. A második napon szinte csak templomokat látogattunk végig: Nagyszekeres, Kisszekeres, Vámosoroszi, Márokpapi, megannyi kicsi ékszerdoboza a tájnak. Az elbűvölő kis templomok egyikében, a csarodai református templomban tartottuk a túra kiemelt kulturális eseményét, a barokk estet. Tokodi Gábor lantművész, Szolnoki Zsuzsanna csellóművész és Jäger Éva énekművész jóvoltából XVI-XVII. századi barokk egyházi és hangszeres zenét valamint egyházi népénekeket hallhattunk – nagy örömmel. A csarodai egyházközség szeretettel fogadta kezdeményezésünket, ezúton köszönjük mindannyiuknak! Harmadik nap már kicsit fáradtan, de még lelkesen kerekezett tovább a csapat Vámosatya templomához, a feltárás előtt álló Büdi várromhoz, a barabási „tengerszemhez” majd a lónyai református templomhoz. Nem maradt ki a kompátkelés élménye, túrázóink hangulatos szálláshelyeken pihentek, belekóstolhattak a szatmári ízekbe és az itteni vendégszeretetnek is részesei voltak. Többen ismét rácsodálkoztak a táj szépségére, a helyet vonzó látták és azt ígérték: visszajönnének még!