…volt, aki még a biciklizést is, hiszen hosszabb szakaszokat leendő túravezetőinknek csak egy része tesz meg, de azt akár naponta. Mi többiek csak reméltük, hogy kibírjuk a - jó esetben csak(!) - 34 km-t, hisz lehetett volna több is, ahogyan lett is. A nap végére volt akinek 50 fölé kúszott fel a mutatója, mert az egyik megadott útszakaszon inkább traktorral, mint sem biciklivel lehetett  haladni. Egy igazi túránál is van ilyen – figyelmeztette a társaságot Haraszti Béla, túravezető, hiszen az időjárás is okozhat olyan változást egy úton, ami miatt kerülőre kényszerül a turista.

A több, mint 20 fős csapat Vásárosnaményból indult – első nap egyenként a célállomásra: Penyigére. Közben KRESZ-kérdésekre kerestük a választ illetve helyismereti feladatokat oldottunk meg és igyekeztünk a kijelölt úton maradni.

A túravezetés felelősségére igazán másnap eszméltünk rá, amikor Bálint Jánossal, másik túravezetőnkkel egyben tartva a csapatot újabb hosszabb távot tettünk meg: Penyigétől Fehérgyarmatig. Megtanultuk miért fontos az egymásra figyelés – még kerékpározás közben is. Megtapasztaltuk a tervezés fontosságát, az arányokat látványosság és kerekezés tekintetében.

Az idő kitűnő volt, a gáton sem volt unalmas tekerni  - mindig találtunk mondanivalót egymás számára. Vagy csak a bíztatást: „már nincs sok hátra…”

A csapat fizikai és szellemi teljesítéséhez nagyban hozzájárult a penyigei szállásadók gondossága, külön köszönet Nagy György lelkésznek és feleségének Nagyné Jezerniczky Anettnek!