„A halál után még van egy lépés, nem a halálé az utolsó szó” – ezt az útravalót kapta az a lelkes csapat, akikkel a pünkösdi hétvégén a Középkori templomok útját jártuk. Az első napon, a  csengeri templomban hangzott el ez az üzenet, amikorra talán már ráhangolódtak a túratársak a templomút programjaira, a látnivalókban igen-igen bővelkedő négy napos kerékpártúrára, melyre ezúttal többen Budapestről, Szolnokról és Debrecenből  érkeztek. Természetesen szabolcs megyeiek is mindig csatlakoznak hozzánk, talán, mert gyerekkorukban már jártak ezen a vidéken,  Túristvándiban, Csarodán, megnézték a száraz malmot Tarpán, ám felnőtt fejjel  talán könnyebb megérteni a múlt örökségét. Azok választják túráinkat, akiket érdekel a kultúra, a műemlékek, azok építészeti megoldásai, a természet és mondhatjuk azt is: a gasztronómia s nem utolsó sorban a sport, a mozgás, vagy netán a kerékpározás szerelmesei. Ez most is bebizonyosodott, mert egyrészt senki nem riadt vissza az esőt jósló időjárási előrejelzésektől és bár kétszer is bőrig ázott, nem fordult vissza. Remek csapat jött össze, akik szinte egyöntetűen megfogalmazták: nem csak látnivalót kaptak, hanem a művészettörténet olyan speciális ismereteit is, amelyek sehol útikönyvekben nem olvashatók. A táj szépsége és változatossága, a falvak rendezettsége pedig mindig meghökkenti  azokat, akik nem ismerték, vagy nem így ismerték ezt a vidéket.