Közel harmincan indultunk el szombat reggel a kissé szűrt napsütésben. Bár a 36-os út forgalma nem volt nagy, a csapat több részre szakadva közelítette meg a Fehér-sziket, mely most is, mint általában nyár végére, teljesen kiszáradt. A Szikes tóhoz kapcsolódó ősszikesnek különösen gazdag növény- és madárvilága van. Kiszáradáskor a víz nélkül maradt területen kivirágzik a szóda, azaz a sziksó. Ebben gyönyörködhetett első állomásán a túra csapata. A túra változatosságát mutatja, hogy rögtön ezután egy funkciója okán kevéssé ismert kastélyt, a Korniss-kastélyt tekintettük meg. A XIX. században   klasszicista stílusban épült kúriát a Dogály testvérek után Korniss Ferenc  bővíttette kastéllyá. A neobarokk stílusú, manzárdtetővel ellátott palafedős épület a kortörténetben jelentős értéket képvisel. Ezután ismét a természet vette át a helyet, a Kenyérgyári holtág tanösvényén szakértői irányítással haladtunk át. Sokunknak jólesett  a kézműves sajt,  a közelben működő sajtkészítő műhely egyúttal menedéket is nyújtott az eleredt eső elől. Szerencsére nem tartott sokáig az égi áldás, a nap ismét kisütött, mi pedig tovább indultunk egyre közelebb a célhoz és a Tiszához. Tiszadadán egyszer csak ott találtuk magunkat a folyó kanyarulatánál. A vízimádók sóvárogva tekintettek a folyóra, csak kezükkel „ízlelték” melegét.  A látványos természeti elemek mellett impozáns művészettörténeti emlék várt bennünket az út végén. Megérte a kitérő, a kissé hosszabban kanyargó gáton végig tekerni, s bár látszólag magunk mögött hagytuk tornyait, egyszer csak begurultunk kapuján… Lassan egy éve fogadja újra a látogatókat az Andrássy-kastély, Tiszadob s az egész Tiszántúl meghatározó műemléke, melynek falai között most Csutkai Csaba fotóművész kiállítása ébreszti rá a látogatót Szabolcs-Szatmár-Bereg, azaz Tündérmező kincseire: építészeti-, természeti-, kulturális-, népi- és gasztronómiai  értékeire. A kiállítást dr. Kondra Laura, az Ügynökség vezetője nyitotta meg nem feledve, hogy  ezen falak között élt a költő, Ratkó József, aki az itt kapott emberségre válaszul  maradt, élt és alkotott haláláig a megyénkben. Jó volt hallani a költő szavait megelevenedni – megint kaptunk valami pluszt, valamit, amit útravalóul magunkkal vihettünk.