A mögöttünk hagyott hosszú hétvégén több, mint húszan indultunk el a három napos kerékpártúrára. A Bereg-vidék kerékpáros örökségtúránk ezúttal Kárpátalját vette célba. A Középkori templomok útja egyik fontos területe Kárpátalja, ahol számos olyan műemlék található, amely meghatározta és kisugárzó hatással volt a Felső-Tisza-vidék középkori egyházi építészetére. A túrán résztvevők a különböző művészettörténeti analógiák alapján láthatták, hogy Kárpátalja, az egykori Bereg, Ugocsa és Máramarosi területek, illetve a Szabolcsi, Beregi és Szatmári területek, művészettörténeti szempontból egy régiót alkotnak. A túrán több, mint 200 km-t tettünk meg három nap alatt, az út az egykori Bereg, Ugocsa és Szatmár vármegyék területén kanyargott. A Kárpátaljai utak rossz minőségét kárpótolta a Beregi-hegység szőlőültetvényeinek gyönyörű látványa, Beregszász patinás műemlékei, Nagyszőlős vára, gótikus temploma és kastélya, Bene, Csetfalva csodálatos középkori egyházi öröksége, Kismuzsaly romtemploma és persze az itt élő magyarok vendégszeretete, akik bennünk nem a turistát, hanem a vendéget látják.

A túra első napján Kisvárdától Beregdarócig haladt a csapat. Az út első állomásán Anarcs polgármestere fogadott bennünket, megnéztük a település gyöngyszemét, Czóbel Minka nemrég felújított szülőházát. A költőnő egy nagybirtokos gyermeke volt, a századfordulós modern líra és Ady egyik előfutáraként emlegetik. A vásárosnaményi Tomcsányi-kastély, azaz a Beregi Múzeum nyújtott látnivalót a továbbiakban – az itt csatlakozó túratársakkal aztán Tákos, Csaroda és az aznapi végállomás, Beregdaróc felé vettük az irányt. A Hét Csillagból, e kiváló szálláshelytől a határ felé indultunk és viszonylag gyorsan át is jutottunk. A kárpátaljai szakaszon Tarpai József vezetett végig bennünket a már említett látványosságok bemutatásával. Igaz, Csetfalvára csak néhányan mentünk be (míg a többiek vállalták a hosszabb utat), de az élmény – ha lehet mondani – többszörös volt. A templom – a tákosi festő kazettáival, a palmettás motívum egy lakóház kapuján, a templomkerítéshez kötözött lovak, a csorda s nem utolsósorban a lelkes helybéli fafaragó meséi…

Harmadik nap sem áztunk meg, sőt a nap olyan melegen sütött, hogy lekerültek a télies túrapulóverek, kabátok. Tiszacsécsén örömmel hallgattuk egyik túratársunk harmónium-játékát, elénekeltük a templomban a Himnuszt, Móricz emlékházának bemutatása után Szatmárcsekére bicikliztünk át: a csónakfejfás temető és Kölcsey emlékhelye kihagyhatatlan eleme a már szatmári területet érintő kirándulásnak.  A Túr-bukó, Túristvándi vízimalma sokak számára jelentett új élményeket. A kora délután induló vonatot „kicselezve” még néhányan rátekertek a kiírt kilométerekre, így fölé kerültek a 200-nak!

Köszönet mindenkinek  a részvételért és a közös élményekért!